Amikor áldozunk, tudatában
vagyunk-e annak, hogy mit áldozunk? Miért áldozunk? Kinek áldozunk?
Mit is jelent valójában az áldozat szó?:
2. Vallás: Engesztelő szertartás. Az Istennek vagy istenség(ek)nek
bemutatott szertartás, amellyel azt akarják elérni, hogy a közösség ne legyen
baj, kár elszenvedője, hanem a dolgai jól menjenek, és ehhez a természetfölötti
hatalom segítő beleegyezését elnyerjék. Ilyen szertartásra indíthat a siker
utáni hála is, hogy a felsőbb hatalom jóindulata továbbra is megmaradjon.
A bemutatott áldozat sikeres volt, mert a járvány pár napon belül
megszűnt a faluban. A papok a csata előtt áldozatot mutattak be a háború
istenének.
3. Vallás: Felajánlott érték (személy, tárgy, termény, más dolog),
amit hálából vagy engesztelésül kínálnak fel a természetfölötti hatalomnak,
Istennek, istenség(ek)nek.
Az áldozatnak teljesen épnek és egészségesnek kellett lennie. A győztes
csata után a foglyokból néhány embert áldozatnak szántak, a többire
rabszolgasors várt.
4. Átvitt értelemben: Átlagon felüli hozzájárulás. Megfeszített
munka, átlagon felüli kötelességteljesítés, anyagi hozzájárulás bizonyos nemes
ügy, sokakat érintő mozgalom, vállalkozás céljaira.
Sokan gondolják azt, hogy a szabadságért az emberélet kellő áldozat.
Egy nagy cél megvalósítása mindig áldozattal jár.
Amikor szertartáshoz készülünk,
legtöbbször valamely vásárolt áldozati tárgyat áldozzuk fel Istennek, a
szellemeknek, stb.. Áldozati gyertya, ostya, füstölő vagy állat. Mind-mind
megvásárolható ma már. A vásárolt
áldozati tárgy kinek hoz eredményt? Nekünk nem. Hiába áldozzuk fel, ajánljuk
fel, az nem tőlünk ered, így az eredmény is ehhez fogható. Ha visszanézünk a
múltba, tapasztalhatjuk, hogy az emberek az áldozások alkalmával a nekik
létfontosságú dolgokat áldozták fel. Legyen az állat, termény, stb.. Ezek az
akkori embereknek az életet jelentették. Azt a búzát ők vetették, ők aratták. A
birka születésénél ők voltak ott, ők látták felcseperedni, ők védték meg az
időjárástól, a ragadozóktól mielőtt áldozati állat lett. Az ilyen áldozatok, ha
nem volt sikeres a szertartás, a túlélésüket veszélyeztethette. De nem csak
növényi és állati áldozatok lehetségesek. Vannak gyertyák, ostyák, füstölők.
Amikor a szertartásra kerül a
sor, olyan áldozatot kell bemutatnunk, ami tőlünk ered. De a vásárolt
eszközökben semmi nincs belőlünk. Nincs benne az életünk, a lelkünk, amely
azáltal kerül az áldozati eszközbe, hogy mi készítjük, neveljük. Egy idézet jut
eszembe: „ha áldozatot akarsz bemutatni a
szellemeknek, akkor ne sértsd meg őket azzal, hogy jelentéktelen dolgot
ajánlasz fel nekik.”
Miért tartom jelentéktelennek a pénzért vásárolt áldozati tárgyakat?
Mert a pénzt meg lehet keresni, kölcsön lehet kérni. A termést, az állatot, a
saját kézzel készített gyertyát vagy egyéb tárgyat, ha megsemmisül, nem tudod
helyettesíteni. Abból csak az az egy volt. Hogy áldozni tudj, ha megsemmisül,
újra kell termelni, nevelni, készíteni.
Fontosnak tartom azt is, hogy amikor a szertartásra készülünk és az
áldozati tárgyat készítjük hozzá, akkor a hozzá való alapanyagok ne okozzanak
kárt a természetnek, a környezetnek.
Kinek is áldozunk, amikor vásárolt áldozati tárgyakat használunk? Magunknak nem. Azoknak áldozunk, még ha nem is ő értük imádkozunk, vagy végezzük el a szertartást, akik ezeket a tárgyakat készítik, forgalmazzák és a cégeket vezetik. Annak az embernek biztos munkahelye van és pénzt keres, annak a cégvezetőnek jól megy a sora, az a kereskedő és az ő alkalmazottja szintén munkához és pénzhez jut. Ez is jó dolog, mert valakin segítünk.:) De a szertartást, az imát nem az ő érdekükben végezzük, hanem a mi érdekünkben, vagy valaki olyan érdekében, akinek szüksége van a segítségünkre.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése