Eljutottam arra a pontra, amikor nem
csak tisztán érzek dolgokat, hanem értek is. Amiken átmegyek,
azok azért vannak, mert a sámánnak tapasztalnia kell. Nekünk,
újkori sámánoknak pedig nagyon sokat kell bepótolnunk. Minket
nincs aki tanítson, nincsenek öregek, akik a tapasztalásaikat
átadhatnák nekünk. A tapasztalások vezetnek el minket a
megoldásokhoz, még ha olykor ezek a tapasztalások furcsa
élethelyzeteket is produkál. Egy sámánnak tisztában kell lennie
az élet minden területével. Világival, szellemivel, testivel,
lelkivel. Át kell élni nem csak a saját fizikai és lelki
fájdalmát, hanem másokéban is részt kell vennie. Ilyen
tapasztalásoknál a sámán önmagával is tisztába jöhet.
Meglelheti önmagát. De nem csak a testi és lelki fájdalmakat és
problémákat kell megtapasztalnia, hanem az élet sorscsapásait.
Mind törvényes és törvénytelen oldalát az életnek,
rendszernek, kornak, melyben él. Szükséges rosszak ezek ahhoz,
hogy teljes legyen. Akár egy androgün:) Lehet, hogy ez is a cél.
Éppen ezért érdekes, hogy mennyire kevés női sámán van. A
patriarchális berendezkedés nem tette lehetővé, hogy a nők
kiteljesedjenek, mivel a gyerekek nevelése és a férfiak
kiszolgálása teljesen elvette az idejüket. Nem csoda, hogy régen
a vajákos Biri nénik legtöbbször szűzen, de mindenféleképpen
férfi társ és gyermek nélkül élték le az életüket.
Most valahogy már nem érzem úgy,
hogy a sorsom magány. Folyamatos tapasztalások lesznek, mert az
emberek sokat felejtettek és ezt a következő generációknak kell
bepótolnia. A gyerekeinknek a tapasztalásaink alapján kell
felnőnie, akármilyen tamagochi kütyüvel rohangáljanak is, mert a
két életmód, ha egyensúlyban van, nem zárja ki egymást.
