Miért ne kérj pénzt a spirituális tanításért:)

Olvastam egy érdekes írást Drunvalo Melchizedek-től. Legalábbis az interneten így terjed, hogy ez az írás az övé. Címe: Ellenszolgáltatás spirituális tanításért?

Végigolvastam és elgondolkoztam rajta. Aztán azon gondolkoztam el, hogy kik azok akik ezt megosztják. Így számomra egy kis zavar keletkezett bennem. Mert a megosztók eddig kivétel nélkül valamely, a napjainkban divatos, energiával gyógyító, segítő technika alkalmazói. Elsőre nem értettem, hogy ők miért osztanak meg egy olyan írást, ami a szellemi tanításról szól és nem a segítségnyújtásról, gyógyításról, hogy igazolják azt, hogy miért kell pénzt kapniuk ahhoz, hogy segítsenek másokon. (Később majd a cikkre is kitérek, hogy mivel nem értek egyet a szerzőjével.) Azért furcsa ez a megközelítés számomra, mert ha valóban tesznek valamit, vagyis segítenek az energiák átadásával, az energiafolyam rendbehozatalával, akkor azt miért kellene ingyen tenni? Ki várja el, hogy ingyen tegyék? Azért érthetetlen számomra, mert minden szolgáltatásért fizetünk. Ha valaki, valamibe energiát fektet, azért fizetünk. Vegyünk példának egy kerttel rendelkező nénit. Ő a kis kertjében elülteti a spenótot, paradicsomot, tököt. Ezeket a zöldségeket gondozza. Kapálja, gyomlálja, locsolja, hogy minél szebb, nagyobb és több legyen. Amikor beérik, leszüreteli és elviszi a piacra. Mond egy árat és én kifizettem neki, mert energiát fektetett bele. Az árat, amit mondott, méltányosnak találtam és szívesen vettem meg tőle. Ugyanez érvényes arra, amikor valakin segíteni akarnak energiával. A fizetségnek arányosnak kell lennie a segítséggel.

Amikor viszont azt olvasom, hogy valaki igazolást keres a munkájáért, energiabefektetéséért járó fizetségre, akkor úgy érzem, hogy nem kimagasló képviselője szakmájának. A jó szakembernek nem kell magyaráznia, hogy miért kér fizetséget és miért annyit. Őt igazolják az addigi munkái. Akit hosszú évek után nem igazolnak a munkái és máshol keres önigazolást, annak el kell felejtenie ezt a munkát és más munka után néznie. Ráadásul, ha ennyire nem bízik a saját munkájában, akkor a munkája minősége és teljesítménye sem lesz az, aminek lennie kellene. Így előfordulhat, hogy segítség helyett, inkább ártott a hozzá fordulónak, mert ezt a bizonytalanságot átülteti a segítséget kérőbe is.

Akkor most térjünk rá, a szerintem téves gondolatmeneten alapuló, Drunvalo írására.

A mai 21. században egy szellemi tanítónak, ha tényleg küldetésének érzi, hogy ezek a tanítások minél több emberhez jussanak el, akkor nem a fizetős kurzusok jutnának az eszébe. Szerintem Jézus az alábbit tenné a tanításai széleskörű elterjesztéséhez. Elsőként is indítana egy blogot, ahol a tanításait letölthetővé teszi és ingyen terjeszthetővé, amennyiben nem keletkezik a terjesztőnek belőle anyagi haszna. Másodszor létrehozna egy Twitter és egy Facebook profilt és folyamatosan megosztaná a tanításait és azokat az eseményeket, ahol az ő tanításaiból tartanak előadást. Máris áthidaltuk az anyagi és távolsági problémákat. Nem kellene neki személyesen eljutni sehová, mert a 21. századi technológia révén a világon bárhová eljuthat, ahol van internet és nincs cenzúra. A gyülekezéseket meg nem a városokban tartaná meg, hanem a városokon kívül, parkokban, ahol nem gond 2-3000 ezer ember összegyűlése sem. Ráadásul 2000 évvel ezelőtt is nagy tömegeknek tartott beszédet, hangosítási technika nélkül.:) Viszont szerintem a követői közül sokan szívesen oldanák meg ezeket a problémákat és vállalnák, hogy megoldják, mert küldetésüknek éreznék, hogy Jézus tanítása minél több emberhez eljusson. Mint ahogy anno Jézus tanítványai és azok tanítványai is elterjesztették a keresztény hitet a világban. Ők még sem kértek egy fillért sem a tanításaikért.

Ezzel el is érkeztem ahhoz, hogy miért nem értek egyet a Drunvalo írásában szereplő, fizessenek a szellemi tanításért, mert különben nincs értéke. Értéke a munkámnak van és nem a tanítás tartalmának:) Ahhoz, hogy a tanításaimat eljuttassam az emberekhez, nem kell kurzusokat indítanom, nem kell termet bérelnem, nem kell titkárnőt bérelnem. Akik a sajátjuknak érzik azt, amit én teszek, érzek, írok, azok maguktól fogják ezt továbbadni. Akik magukénak érzik, azok soha nem fogják feladni, elfeledni. Tőlük a legnagyobb arcátlanság lenne pénzt kérnem.

Ingyenes tanítás. Ha ingyen adod át tudásodat és látod, hogy többen felállnak a tanítás alatt, akkor csak abban lehetsz biztos, hogy nekik nem ez az útjuk. Akik viszont végig maradnak és meglelik a saját útjukat, azok mindig is a saját útjukon maradnak. Míg azok akik pénzért kapták meg a tudást, csak addig maradnak az úton, amíg pénzük van belőle. Ha már nincs pénzük belőle, azonnal elhagyják egy olyanért, amiből pénzt remélhetnek. Mert az nem az ő útjuk, hanem a pénz útja. Inkább kevés, de ingyen tanuló, mint sok, pénzért tanuló vegyen körbe. Az előbbiekre mindig számíthatok. Még akkor is, ha épp nincs pénzem.:)

Posted in: